Bloggolás

Ez már nem az alap szint az Ayurvédában

Élménybeszámoló az utolsó Abhyanga képzésről – amikor a gyógyítás az érintésen túl a lélekig hat – Nehéz néhány mondatban összefoglalni, milyen mélyen megérintett ez a 4 nap. Ez a csoport más volt, mint a korábbiak. Csendesebb, érzékenyebb, mélyebb. Nem a felszabadult nevetések és a játékos gyakorlások uralták a teret, hanem az őszinte megnyílás, a befelé figyelés és a gyógyulás csendje. Volt, akiben régi, elfeledett emlékek mozdultak meg. Volt, aki sírva ölelte meg társát, mert gyerekkori traumák kerültek felszínre. Másnál fejfájás, testi tünetek kísérték a folyamatot – az energia dolgozott, tisztított, oldott. A végére mégis mindannyian könnyebben lélegeztünk. Lelazultan, megkönnyülten, tele tudással és felismerésekkel zártuk a képzést. A tananyag most is tömény volt – ahogy mondták, „le kell ülepednie” – de minden egyes nap után láttam, ahogy a szemekben egyre több fény gyullad. Nem tudtuk tartani az időbeosztást, mert a kérdések és a megélések folyamatosan mélyítették a napot. Volt, hogy este 8-ig maradtunk, és még akkor sem akart senki hazamenni. A Swedana box most is különleges élményt adott – ahogy a meleg gőzben oldódott a test és a lélek feszültsége. A harmadik napon – a csapat kérésére – rendhagyó módon este tartottuk meg az írásbeli vizsgát, hogy végre nyugodtan, félelem nélkül engedhessék el a napot. És valóban: másnap reggel egészen más energiával érkeztek. A negyedik napon pedig két személyes konzultáció is lezárta ezt a folyamatot – finom, csendes beszélgetések, ahol már a megértés és a hála volt jelen. Úgy érzem, mindenkiben elindult valami. Egy folyamat, ami már nem a tanteremben folytatódik, hanem belül. Szerény, csodás kis csapat volt. Remélem, hogy ez a találkozás nem egy történet vége, hanem egy új kezdet. 🪷 Csorba Melinda Maitri Életminőség Javító Ayurvéda Központ